Újabb baby blues poszt

Sziasztok. Tudom sok ilyen poszt van már a témában, de szükségem lenne egy kis lelki fröccsre azoktól akik átélték ugyanezt. 5 napja szültem, nemrég jöttünk haza a kórházból amit már alig vártam, de pont azóta vagyok rosszul mióta hazajöttünk. Olvastam róla hogy a hormonok ilyenkor mire képesek, de úgy csapot arcul a valóság hogy arra nem számítottam. Azt érzem hogy nem voltam erre felkészülve, szeretném visszaforgatni az időt mikor még csak terhes voltam, vagy az előttre. Azt érzem hogy soha nem lesz már olyan kényelmes, nyugodt életem mint előtte. És hogy a férjemmel se lesz minden ugyanolyan.. A babám tökéletes, nem sír többet mint egy átlag baba, eszik, alszik, kakil és imádni való. Mégis arra vágyom hogy amikor már soknak érzem akkor valaki elviszi és visszakapom az életem. És akkor az egészben a legrosszabb hogy az agyammal tudom hogy nem kellene ezt éreznem és emiatt bűntudatom van és utálom magam. A férjem egyébként segít mindenben, de még tapasztalatlan és amikor azt látom hogy benazik a pelenkazasban és ordít a gyerek akkor borzasztó indulat van bennem és legszivesebben félre lökném hogy megcsinaljam helyette. Nagyon nehéz uralkodnom magamon, mert tudom hogy jót akar és ha ezt teszem egy életre elveszem a kedvét az egésztől. Illetve látom rajta is hogy nem erre számított hogy alig van nyugodt percünk, de mindenesetre nem tudunk tervezni semmit. Nem mondja, de látom rajta hogy még neki is furcsa ez.. És ez a düh.. A gyerekem ellen nem érzem ezt, de bármi máson úgy fel tudom húzni magam hogy még én is megijedek saját magamtól. Mondjátok hogy nem fog ez sokáig tartani vagy hogy lehet ellene tenni valamit mert kétségbe vagyok esve..