Párkapcsolat csecsemővel

Sziasztok!

Fő kérdés: mit csinálok rosszul?

8 hetes a babánk jelenleg, de kb ahogy hazajöttünk a kórházból a férjem idegbeteg, mindenért kiakad. A történet ott kezdődik, hogy brutál nehéz szülés (közel 24 óra, majd császár) után már első nap a kórházban mindenkit behívott látogatóba, még majdnem a 8 éves rokonát is, de szerencsére ezt tiltotta a szabályzat. A kórházból hazaérkezés napján szintén idehívta a családját, mert hogy látni szeretné a kisgyerek a babát(??). Ebből az lett, hogy nálunk vacsoráztak, fogdosni akarták a 4 napos babát, amit persze nem engedtem. Természetesen én voltam a bunkó velük. Ez rendszerint azóta is így zajlik, semmi segítség csak babázni akarnak jönni 3-4 órákra. Mivel nekem ez nem tetszik folyamatos a konfliktus, holott mindent jelzek, ha valami nem jó, ne úgy legyen ( ne full parfümben jöjjenek, szóljanak rá a gyerekükre és kérdezzenek meg dolgokat, hogy szabad e). De csak azt kapom, hogy mindent rosszul csinálok, nem tudok rendszert kialakítani, mert amikor ő hazajön a munkából neki a gyerekkel KELL foglalkozni azonnal és ő nem tud kikapcsolni 1-2 órát (7-17-ig dolgozik). Igen, valóban nehéz még napközben letenni, ez ilyen, éjjel semmi gond. Emiatt nagyon örülök, amikor hazajön, mert van 10 percem pisilni, enni stb és úgy amúgy örülök, hogy megjött. Próbálom a legjobbat adni a babának, de állandóan frusztrált vagyok emiatt. Ha éjjel nem kelek elég gyorsan, akkor megkapom, hogy már megint fel lett keltve, miért nem reagálok gyorsabban ( apró nyöszörgésre is kelek), illetve bármiért sír én vagyok a hibás. A háztartást igyekszem vezetni a főzésen kívül mindent csinálok a 3. héttől, de arra is megkapom, hogy én nem gondoskodom az ételről. Egyszerűen egy jó szót nem kapok 8. hete, illetve, hogy szülni nem kiváltság, ez a dolgom 😅. Nem tudom, hogy mit kellene másképp csinálnom és rettentően fáradt vagyok, mert nincs segítségem rajta kívül.