Ház téma - elfogadni vagy sem?

Sziasztok!

Olyan témával kapcsolatban kérem ki a véleményeteket, hogy párom részben örökölné a nagymamája házát. Piaci árakhoz képest töredékéért és az édesapja részét ki sem kellene fizetnie/fizetnünk. A ház jó állapotú, felújított, maximum csak fiatalosítani kéne és magunkra formálni. Nagy udvarral. 3 szoba, 1 nappali, konyha, spajz, fürdőszoba, garázs, pince. Tető új.

Párom nagyon szeretne menni, hisz neki az emlékek miatt is sokat jelent. A házban én is sok fantáziát látok, imádom a nagy tereket, a lehetőségeket. Azt is felfogom, hogy a mai világban ilyen minőségű házat így kapni “luxus”. Fiatalok vagyunk 24 és 25 évesek. Jelenleg albérletben élünk.

A legnagyobb gond számomra, és amikkel a harcot vívom, hogy olyan településen van, ami számomra egyáltalán nem kecsegtető. Nincs különösebb baj vele, nincsenek ellepve nem kívánt népcsoportokkal, vagy nincs tele bűnözéssel. Szimplán az én emlékeimben nem olyan helyet kapott. Mellette folyómenti, nyáron rengeteg a szúnyog. Jelenleg szüleim - ahol én is felnőttem - 5 percre egy másik faluban élnek. Ilyen szempontból is tökéletes lehetne számomra. De valahogy “szégyennek” élném meg, ha nekem ki kellene mondanom, hogy “xy településen élek.” Ami tudom, hogy hülyeség, de mellette mégsem tudok elfogadni. Mindennapos harc a gondolataimban magammal.

Jelenleg más ház vásárlási lehetőségünk nem lenne, csak ha sok-sok hitelt felveszünk. És még akkor sem ilyen minőségű házat.. ezt viszonylag tehermentesen tudnánk megvásárolni.

Mellette, ha nem a realitás talaján maradok, szívem szerint egy kertvárosban élnék.. ahol vannak lehetőségek, nagyobb biztonság, mint egy faluban.

Kérlek, írjátok le gondolataitokat ezzel kapcsolatban, ti mit tennétek? Vagy mit csináljak?

EDIT:

A férjem szerencsére tudja a gondolataimat. És megvárja azt is türelemmel, hogy ezt a harcot megvívjam magammal. Mindent megbeszélünk szerencsére, nem erőlteti rám, hajlandó más irányba is elindulni, de nem titkolja, hogy vágya az a ház. De közös döntésnek kell lennie.

Ez az ész és szív harca, nem azé, hogy ez jó lehetőség-e vagy sem.

Személyes véleményeket, tapasztalatokat várnék, ha van valaki aki ezen átment vagy jelenleg van ilyen helyzetbe. Nem azt, hogy akinek nem jut, az hogyan fogadná el.

EDIT2:

El se kezd írni a kommentet, ha csak annyit tudsz írni, hogy neked mennyire rossz és elfogadnád. Ahogy egy kommentelő is írta, és tőle is vettem át ezt a gondolatot: te sem eszel meg mindent, csak azért mert Afrikában éheznek. Nekem sem KELL elfogadnom egy házat azért, mert neked nincs ilyen lehetőséged.

EDIT3:

Igazából maga az albérlet nekem nem probléma. Albérletben élünk, mert még nem tudjuk/tudtuk hol telepednénk le, amikor összeköltöztünk, így abba a városba jöttünk, ahol a munkahelyünk van. Ha lehetne mennénk Dunántúlra is, ott még ennél is többet kereshetnénk. Akkor meg felesleges itt beleölni a pénzt házra. A munkahelyem 5 percre van. A pénz amit “elvisz” az albérlet, nem hiányzik, mert jól keresünk. Aztán a Dunántúl a férjemnél az örökölt ház, és fix munkahely miatt háttérbe szorult, nekem nem.